Település rövid leírása (története):
A mintegy ezerfős falu elnevezése valószínűleg a közelben fakadó, enyhén sós vizű forrás szláv (lengyel) nevéből – slana woda – származtatható. A terület szinte folyamatosan lakott. A korai középkorban – a közeli vasércre alapozva – a vasművesség is megjelent.
A török időkben felégették a falut, lakóinak nagy részét elhurcolták, de az elmenekültek hamarosan visszatértek és újból felépítették a falut és a templomot is.
A település jelentős műemléke az Árpád-kori, torony nélküli templom. Az első román stílusú épület a 11. században készült el, melyet többször bővítettek (13., 15. sz.). A török felgyújtja, de helyreállítják. Eredetileg római – majd görög katolikus, 1598-tól pedig a reformátusok kezén van. A kora középkori, reformátusok által lemeszelt (11., 13., 15. sz.-i) freskók az 1922-es, majd az 1970-es években történt felújítás során váltak teljes szépségükben újra láthatóvá.
A templom É-i oldalán áll a népies barokk stílusú 15 m magas, galériás tornyú fa harangláb, 1765-ből. A közelben található a – az utóbbi időkig iskolaként használt -, 1800-as években épült „műemlék jellegű” Bónis – Gedeon kastély. Az épületben ma Teleház működik.
Több turistaút és a közeli Rakacai-víztározó kínál lehetőséget a kikapcsolódásra, pihenésre. A közeli víztározó nemcsak jó horgász- és pihenőhely, hanem a híresen sok gólyát is ellátja táplálékkal.