Település rövid leírása (története):
A község elnevezése az idők folyamán sokat változott. Eredeti neve Lád volt, amelyet vagy Szent László nevéről, vagy a Laad nemzetségről nyert. Birtokos családja Ládinak nevezte magát, éppúgy, mint Sajólád birtokosai. A falu nevét a XIV. században Lad és Laad alakban írták. A XVII. század végén kezdték a falut a szomszédos Bessenyőről Bessenyő-Ládnak is nevezni, majd kialakult a Ládbesenyő- Szendrő- Szendrőlád nevek elkülönítése, a mai használat szerint (1873-tól).

A török időkben a Bikk hegy tetején állt egy összekötő vár. A Borsodi Földvárból kapott híreket, a katonák innen továbbították a Szendrői Végvárnak. Tiszta időben a három végvárból különböző jelekkel adtak hírt egymásnak. Először arról győződtek meg, hogy a szendrei várban látják-e a jeleket, ha látták akkor tüzet raktak. Így biztos volt, hogy "Szendrő lát". Ezt sokszor ismételve kezdték a közbeeső települést Szendrőlátnak, majd az utolsó hang változtatásával Szendrőládnak nevezni.

A népvándorlás utolsó szakaszában a honfoglaló magyarsághoz csatlakozott három kabar törzs települt itt meg. Szendrőlád első írásos emlékei a XIII. századból erednek. A XVI. században a törökök elpusztították a községet, majd hódoltsági területté lett, egy része pedig a szendrői vár tartozéka volt. A Bódván csak itt lehetett átkelni, Szendrőnek ez volt az átkelőhelye. A település csak a török kiűzése után indult fejlődésnek. A Bódván malom üzemelt, s a XIX. században téglagyára is volt.
A XVII. században Ferdinánd király az egész szendrőládi határt a Királykút tanyával együtt Berzeviczi György nevű nemesnek ajándékozta, aki megépítette a római katolikus templomot és a kastélyt. Az első vonat 1896-ban indult meg a Bódva völgyén.
A szomszédos települések Ládbesenyő és Szendrő hatására hamar teret nyert lakói között a reformáció és a XX. század elejére a római katolikusok és a reformátusok kb. egyenlő arányban voltak megtalálhatóak a hívek között. Mindkét felekezetnek volt temploma és elemi iskolája a községben, de kultúrintézménye volt még a népkönyvtár és a Levente-egyesület is századunk első felében. A gazdálkodás területén a szántóföldi művelés mellett az erdők is fontos szerepet játszottak, emellett 2 mészkőbánya és 2 mészégető üzem is működött Szendrőládon.

Szendrőládon több műemlék jellegű épület is található.
A  római katolikus templom műemlék jellegű. 1773-ban épült, majd 1830-34-ben klasszicista elemekkel bővítették. A templomban a padok eredetiek, barokk stílusúak. Az országút mentén, a falu végén áll Nepomuki Szent János egész alakos, festett, népies barokk kőszobra, amelyet 1820 körül állítottak. A szobor félköríves alaprajzú, párkány nélküli háromszögű oromzatos, melyet hódfarkú cseréppel fedett védőépület óv.
A XVII-XVIII. század fordulója körül épült lakóházat a helyi hagyomány „huszita templom”-nak nevezi, belseje ma is őrzi korábbi hangulatát.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának működési területéhez tartozik a mintegy 1,5 hektár kiterjedésű természetvédelmi terület, mely Szendrőlád határában található. A réten a régészek egy vár romjait hozták a felszínre, míg a botanikusok a fokozottan védett magyar nőszirom /Iris aphyllassp.hungarica/ élőhelyét fedezték fel a területen. A természetvédelmi terület szabadon látogatható
A falutól délre, egy hirtelen felmagasodó domb tetején - a Bükk-hegyen (Várhegy) középkori kővár romjai fedezhetők fel. „Szamárnyom” – kutúrtörténeti – helyszíne:  a vasúti megálló melletti Bódva hídról látható alacsony vízálláskor. A Nagy-hegyen helyezkedik el a magántulajdonban lévő felújított Gabriellum kastély.