Település rövid leírása (története):
A kisközség az első magyar település a határátkelő után, vasúti végállomás. A község történetéről az első írásos emlék 1235-ből származik, amikor Imre király a települést Chepán nevű hívének adományozta.
E korban Nádasd a falu neve, amit a Bódva folyó kiöntésében elszaporodott nádról kapott. A 15. században a Nádasdi, Lackfi, Lenkei családok a birtokosai. A török pusztításai elől a lakosai elmenekültek, de később újra benépesült.
A település és környéke 1693-ban a Gyulai család birtokába kerül. Ekkor már megerősödött udvarház állt a mai kastély helyén. A Gyulayak alakították át barokk kastéllyá, melyről Bél Mátyás is említést tett. Az 1793-ban hazánk területén átutazó Robert Townson angol világutazó már a barokk kastélyban szállt meg, mint a Gyulay család vendége. Útjáról Londonban 1797-ban kiadott könyvében elsőként említette a Nádaska fölötti mészkőplató üregeit, zsombolyait.
Többszöri adás-vétel után 1879-ben Hadik Béla tulajdonába került a falu. Örököse, Hadik János neobarokk stílusban átépítette a kastélyt, mely ekkor nyerte el mai formáját.
Külön figyelmet érdemel a kastélyt körülvevő hét hektáros angolpark, melyet szintén Hadik János alakított ki. Évekig tartó fuvarozással tudták feltölteni a területet termőfölddel a tulajdonos bácskai birtokairól. Növényeket távoli világrészekről is hozattak, melyeket úgy telepítettek, hogy helyenként csoportosan meghagyták az őshonos növényeket is. A különleges fagyűjteményből kiemelkedik a gyönyörű mamutfenyő, a tujafélék és tiszafák széles választéka.